Uranusz holdjain végzett új kutatás növelheti az élet lehetőségét

A Naprendszer távoli világait régóta titkok övezik, különösen a Neptunusz és a Plútó távoli szomszédjának, a Uranusnak a környezetét. Hosszú időn keresztül a tudósok azt feltételezték, hogy ez a jégből és gázból álló bolygó, valamint öt legnagyobb holdja, élettelen, steril világok. Azonban egy új kutatás rávilágított, hogy a helyzet valójában sokkal izgalmasabb lehet, mint ahogyan azt eddig gondolták. A kutatók szerint a Uranus és holdjai alatt óceánok rejthetnek, amelyek akár az élet fenntartására is képesek lehetnek.

A NASA Voyager 2 űrszondájának 1986-os küldetése óta számos információ áll rendelkezésünkre a Uranus rendszeréről. Azonban a legújabb elemzések azt mutatják, hogy a Voyager 2 látogatása egy erőteljes napvihar idejére esett, ami torzította a bolygóról és holdjairól szerzett adatokat. A Voyager 2 küldetése során gyönyörű képeket készített a bolygóról és annak holdjairól, de az űrszonda műszerei által mért adatok azt jelezték, hogy a Uranus és holdjai inaktívak, ellentétben a Naprendszer más égitestjeivel.

A Voyager 2 adatai szerint a Uranus védő mágneses tere is furcsa módon torzult, ami arra utalt, hogy a bolygó és holdjai nem bocsátanak ki semmilyen gázokat vagy anyagot a felszínükről, amelyek az óceánokból vagy geológiai tevékenységekből származhatnának. Ez a felfedezés meglepetést okozott a tudósoknak, mert a Naprendszer más bolygói és holdjaik aktívak, geológiai tevékenységet mutatnak.

A legújabb kutatás azonban megoldotta ezt a rejtélyt, amely évtizedek óta foglalkoztatja a szakértőket. Dr. William Dunn, a Londoni Egyetem kutatója elmondta, hogy a Voyager 2 látogatása egy különösen zűrzavaros időszakra esett. A kutatások kimutatták, hogy a Voyager 2 elhaladása alatt a Nap felé hatalmas napvihar tombolt, amely valószínűleg kifújta az anyagot a bolygó körüli térből, és átmenetileg torzította a mágneses teret. Ezért az elmúlt 40 évben torzított kép alakult ki a Uranus és holdjainak normális állapotáról.

A felfedezések különösen izgalmasak, hiszen felvetik, hogy a holdak, mint például a Titania és a Oberon, talán olyan körülményeket kínálnak, amelyek alkalmasak az élethez. Dunn hozzátette: „Elképzelhető, hogy a holdak alatt óceánok találhatók, amelyek tele lehetnek élettel, például halakkal.” Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretein belül, szintén izgatott a friss eredmények miatt. Ő most is a Voyager küldetés tudományos vezetője, és örömmel nyilatkozott arról, hogy a régi adatok új eredményekhez vezetnek.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mert sokszor új felfedezések rejtőznek bennük. Dr. Affelia Wibisono, a Dublin Institute for Advanced Studies kutatója is kiemelte, hogy az új eredmények segíthetnek a jövőbeli űrmissziók tervezésében. A NASA már most is tervezi a következő küldetését, amely a Uranus Orbiter and Probe néven ismert. A cél az, hogy 10 év múlva visszatérjenek a bolygóhoz és holdjaihoz, figyelembe véve a Voyager 2 adataiból nyert tapasztalatokat.

Dr. Jamie Jasinski, a NASA tudósa elmondta, hogy az új misszió során a jövőbeli űrszondák eszközeit úgy tervezik meg, hogy azok figyelembe vegyék a Voyager 2 tapasztalatait. A NASA Uranus-probája várhatóan 2045-re érkezik meg, és a tudósok reményei szerint ekkor derül ki, hogy ezek a távoli, jéghideg holdak, amelyeket korábban halott világoknak gondoltak, valójában életet hordozhatnak. A felfedezés lehetősége, hogy új világokat ismerjünk meg és az élet jeleit találjuk, új reményeket ébreszt a tudományos közösségben, és izgalmas jövőt ígér az űrkutatás számára.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cgk1333k0ypo