
Kitoloncolt bűnözők második esélyt kapnak egy call centerben
Alberto Salagan élete drámai fordulatot vett, amikor januárban deportálták az Egyesült Államokból, és először lépett Mexikó földjére, mióta csecsemő volt. Acapulcóban született, ám szülei csak hat hónapos korában vitték az Egyesült Államokba, ahol Kaliforniában nőtt fel. A gyermekkora a bandaélet vonzásának hatása alatt telt, ami végül börtönbe juttatta őt San Diegóban, ahol bandával kapcsolatos tevékenységek miatt tartóztatták le. Alberto deportálása egybeesett Donald Trump elnöki hivatalba lépésével, amikor is hazájába, Mexikóba került, ahol teljesen magára hagyva, hajléktalanként találta magát. „Ez sokkoló volt. Még most is az,” mondja. „Amikor ideértem Mexikóba, tényleg elveszettnek éreztem magam. Nincs családom, nincs ételem, nincs ruhám, semmi.” Alberto elmondja, hogy majdnem elfelejtette, hogyan kell spanyolul beszélni és olvasni. „Jó, hogy nem veszítettem el teljesen, mert ez segített abban, hogy kétnyelvű legyek,” teszi hozzá.
Szerencsére Alberto nyelvtudása segítette őt abban, hogy ne süllyedjen nyomorba. Egy deportáltakat támogató szervezet révén értesült arról, hogy egy helyi cég, az EZ Call Center angolul beszélő munkatársakat keresett. A telefonos értékesítői munka nem túl jól fizetett, de a jutalmak révén mégis stabil bevételt biztosított Alberto számára. „Tennem kellett valamit, hogy talpra álljak. A call centernek köszönhetően most már sikerült,” mondja egy telefonhívás közötti szünetben. Az EZ Call Center munkatársai között szinte mindenki deportált, beleértve a cég tulajdonosát, Daniel Ruizt is, aki szintén Mexikóban született és az Egyesült Államokban nőtt fel, mielőtt alacsony szintű drog bűncselekmény miatt deportálták volna.
Daniel Ruiz megérti munkatársai kezdeti zavarát Mexikóban. „Mindannyian kultúrsokkot élünk át,” mondja a telefonok folyamatos zúgása mellett. „Mindannyiunknak volt élete ott, iskolába jártunk ott, amerikai kultúrában nőttünk fel, családunk van ott. Itt vagyunk, de ott is otthon vagyunk.” A munkatársak hosszú listák alapján hívnak amerikai telefonszámokat, néhányan promóciós hívásokat, mások adósságbehajtással vagy refinanszírozással kapcsolatosan keresik meg az embereket. Minden ügynök folyékonyan beszél angolul, és az ügyfelek a vonal másik végén nem sejtik, hogy Mexikóban beszélnek valakivel, nem pedig az Egyesült Államokban.
Daniel szerint az olyan munkatársak, mint Alberto – akik fiatalon kerültek bandákhoz és bűnözéshez az Egyesült Államokban, de hajlandóak új életet kezdeni Mexikóban – a legmegbízhatóbb alkalmazottai közé tartoznak. „Szinte sosem van más jel a bűnügyi nyilvántartásukban, és megfelelő fegyelemmel bírnak ahhoz, hogy megtartsák az állásukat,” magyarázza. Daniel saját deportálás utáni tapasztalatai is informálták üzleti döntéseit. A telesales cég mellett egy humanitárius szervezetet is alapított, Borderline Crisis Center néven, amely élelmet, szállást és támogatást nyújt a deportáltaknak, amikor visszatérnek Mexikóba.
Trump elnöksége alatt sokan attól tartottak, hogy megkezdődik a legnagyobb deportációs hullám az Egyesült Államok történetében. Az elnök több millió illegális bevándorló eltávolításáról beszélt, és hivatala az első hónapokban munkavégzéseket irányított a legnagyobb városokban. Mexikói humanitárius szervezetek, beleértve a Borderline Crisis Centert, felkészültek a nagy számú deportált érkezésére. Azonban eddig nem tapasztalták a várt mennyiségű visszatérőt. A mexikói kormány legfrissebb adatai szerint az Egyesült Államokból Mexikóba deportáltak száma alacsonyabb volt Trump második elnöki időszakának első három hónapjában, mint az előző év azonos időszakában.
A mexikói elnök, Claudia Sheinbaum szerint február és április között közel 39,000 deportált érkezett, közülük 33,000 mexikói állampolgár. Ez a szám 52,000 volt ugyanebben az időszakban 2024-ben. Az esés részben annak volt köszönhető, hogy kevesebb ember próbált bejutni az Egyesült Államokba. Az amerikai vám- és határvédelem (CBP) statisztikái szerint a határon tapasztalt migráns „találkozók” száma évek óta a legalacsonyabb szinten van. A tömeges deportáció fenyegetése, valamint más tényezők – a katonai bevetések a határon, vagy a migránsok magas szintű deportálása El Salvadorba – hatékony elrettentő tényezőként működtek.
Mégis, sokan naponta kerülnek vissza Tijuana városába, ahol gyakran ellenséges fogadtatásra számíthatnak, amikor megpróbálnak új életet kezdeni. Azok a kevés cégek, amelyek munkalehetőségeket kínálnak a deportáltaknak, kulcsszerepet játszanak abban, hogy elkerüljék a bűnözésbe való visszasodródást. Az EZ Call Center mellett egy nagyobb cég, az American Survey Company (ASC) is deportált munkavállalókra támaszkodik. Az ASC-nek és ikercégének, a Voxcentrixnek összesen 550 telefonos munkaállomása van Tijuánában, ahol az ügynökök mindenféle hívást bonyolítanak, a választási közvélemény-kutatásoktól a vevői elégedettségi felmérésekig.
A cég „ne kérdezz, ne mondj” politikája rendkívül fontos volt Luis Luna újrakezdéséhez. Luis Kaliforniában nőtt fel, ahová csecsemőként vitték el. „Sajnos, gyerekként rossz döntéseket hoztam: bandába léptem, rossz társaságba keveredtem. Ennek megvolt az ára, életfogytiglanra ítéltek a kaliforniai börtönben,” meséli. Szabadulása után őt is deportálták Mexikóba, és most, 50 évesen, tetoválásaival együtt, tudta, hogy nem sok második esélye lesz az életben. „Itt nincs családom. Az ASC az én családom, akikkel a munkám során találkoztam, ők a barátaim,” mondja. Az ASC telefonos munkája biztosította számára azt az alapot, amire szüksége volt ahhoz, hogy távol maradjon a bűnözéstől, ami szerinte sok volt bandatag számára nehezen elérhető az Egyesült Államokban. „Az első naptól kezdve nem éreztem semmiféle ítélkezést. Azt éreztem, hogy csak kinyitották az ölelésüket és befogadtak. Úgy gondolom, hogy most az utcán lennék, ha nem lett volna az ASC,” teszi hozzá.
Bár a Trump-adminisztráció tömeges deportálási programja még nem érte el azt a szintet, amit sokan Mexikóban vártak, egyesek úgy vélik, hogy a következő hónapokban gyorsulhat a folyamat. Ha ez bekö

