
Csapás a megújuló energia terjedésére: leállt egy jelentős szélfarm fejlesztése
A dán Orsted energiacég bejelentése, hogy lemond a Hornsea 4 nevű hatalmas szélerőmű projektjéről az East Yorkshire partjainál, jelentős csapást jelent a brit kormány tiszta energia céljaira. A Hornsea 4 üzembe állításával a világ egyik legnagyobb offshore szélerőművévé válhatott volna, amelynek potenciális kapacitása 2,4 GW lett volna, elegendő áramot termelve több mint egymillió otthon számára. Az Orsted közleménye szerint a projekt már nem volt gazdaságos, annak ellenére, hogy a brit kormánnyal egy 15 éves szerződést írtak alá, amely garantálta az áram értékesítését egy előre meghatározott áron. A brit offshore szélerőmű szektor az utóbbi években folyamatosan növekvő költségekkel néz szembe, amit a kormány is elismert.
A brit Energia Biztonsági és Nettó Nulla Minisztérium (DESNZ) szóvivője kijelentette, hogy tisztában vannak a globálisan magas infláció és a beszállítói láncok megszorításainak iparra gyakorolt hatásaival Európában. Azonban ez már a második olyan fejlesztő, aki visszalépett egy jelentős offshore projekttől. A svéd Vattenfall cég 2023 júliusában leállította egy 1,4 GW kapacitású szélerőmű fejlesztését Norfolk partjainál, szintén a növekvő költségek miatt. E projektet a német RWE energiacég vásárolta meg, amely elmondta, hogy folytatni kívánja a munkálatokat. Az offshore fejlesztők által tapasztalt nehézségek azonban komoly kérdéseket vetnek fel a brit kormány 2030-ra kitűzött tiszta energia céljának megvalósíthatóságával kapcsolatban, amely a Munkáspárt öt központi „küldetésének” egyike.
Jelenleg az Egyesült Királyság áramának több mint fele szél-, nap-, nukleáris és biomassza forrásokból származik. A kormány célja, hogy ezt az arányt 2030-ra 95%-ra emelje, mindössze öt éven belül. A célkitűzés eléréséhez a brit offshore szélerőmű kapacitását meg kell háromszorozni, a nap- és szárazföldi szélerőművek mennyiségét pedig meg kell duplázni, ahogy az Aurora Energy becslései is mutatják. Ezen kívül jelentős fejlesztésekre van szükség az áramhálózat terén is, beleértve 620 mérföld új vezeték építését, valamint alállomások és egyéb berendezések telepítését.
A helyi közösségek sok esetben ellenállnak a nagyszabású új energiainfrastruktúrák telepítésének a közelükben. Számos iparági szakértő, valamint a Konzervatív és Reformpártok tagjai is úgy vélik, hogy a 2030-as cél elérhetetlen. Dieter Helm, az Oxfordi Egyetem gazdaságpolitikai professzora régóta érvel amellett, hogy az ilyen infrastrukturális fejlesztések megvalósítása a tervezett időkeretben gyakorlatilag lehetetlen. „Ha nem sikerül elérni egy rövid távú célt, az maximalizálni fogja a próbálkozás költségeit” – figyelmeztetett.
Chris Stark, a kormány Tiszta Energia 2030 küldetésének vezetője elismerte, hogy a cél elérése „rettenetesen nehéz” lesz, de hangsúlyozta, hogy „Herculeus erőfeszítéssel” megvalósítható. Ed Miliband energiaügyi miniszter elfogadja, hogy a terv ambiciózus és vitatott, de határozottan állítja, hogy elengedhetetlen: „csökkentsük a számlákat, kezeljük a klímaválságot és biztosítsuk az energiaellátást.” A kormány kijelentette, hogy együtt kíván működni az Orsted céggel, hogy a Hornsea 4 projektet „visszatereljék a helyes útra”, és azt is hozzátették, hogy továbbra is hisznek a tiszta energia küldetés megvalósíthatóságában.
Közben a világ más részein is zajlanak a zöld energia fejlesztések. A brit kormány céljait követve, más országok is próbálnak áttérni a fenntartható energiaforrásokra, amelyek hosszú távon csökkenthetik a szén-dioxid-kibocsátást és elősegíthetik a globális felmelegedés elleni küzdelmet. Azonban a megfelelő infrastruktúra kialakítása és a helyi közösségek támogatásának megnyerése kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy a globális energiaátmenet sikeres legyen. Mindez mutatja, hogy a tiszta energia jövője nemcsak technológiai, hanem politikai és társadalmi kérdéseket is felvet, amelyeket sürgősen kezelni kell a fenntartható fejlődés érdekében.

